A ritmikus gimnasztika története
Alapok, versenyszámok, kéziszerek és a sportág fejlődése.
Mi a ritmikus gimnasztika?
A ritmikus gimnasztika kéziszerrel vagy szer nélkül zenére bemutatott egyéni és csoportos gyakorlatokból álló kizárólag női versenysport.
Versenyszámok és alapelvek
A ritmikus gimnasztika versenyszámai: egyéni összetett verseny, szerenkénti egyéni versenyek, együttes-kéziszer csapatverseny. Mindig a nemzetközi szövetség (FIG) határozza meg, hogy az 5 kéziszer közül melyik néggyel kell az egyéni gyakorlatokat bemutatni.
Kéziszerek: a szerek méreteit, alakját, anyagát és színét, továbbá a gyakorlatok sorrendjét a FIG szabályai határozzák meg. Az együttes-kéziszer csapatverseny 1967-től világbajnoki szám. Jelenleg öt tagból álló csapatok a versenykiírásban meghatározott kéziszerrel mutatnak be szabadon választott gyakorlatot (kötél, karika, labda, buzogány, szalag, vagy ezek kombinált használata).
Versenyterület és pontozás
A gyakorlatokat 13×13 m nagyságú versenyterületen kell bemutatni; az egyéni gyakorlatok ideje 75–90 másodperc, a csapatgyakorlatok ideje 2:15–2:30 perc.
A gyakorlatelemeket a FIG szabályzata különböző nehézségi fokú elemekre csoportosítja. A gyakorlatok bizonyos kritériumok szerint tartalmazhatnak akrobatikus, balett és néptánc elemeket is.
A gyakorlatokban a test és a kéziszer mozgásának összhangban kell lennie; a mozgásnak és a kéziszer kezelésnek tükröznie kell a zenei összetevőket, a dinamikát, a ritmust, az ütemet és a tempót.
A versenybírók a gyakorlatokat nehézségi fok (testtechnika és szertechnika), koreográfia – művészi érték, valamint technikai végrehajtás (kivitel) szempontjából bírálják el. Három zsűri dolgozik, a versenyzők maximálisan 30 pontot érhetnek el.
Kéziszerek röviden
Kötél: anyaga kender vagy műszálkeverék; hossza és vastagsága a tornásznő termetéhez és magasságához igazodik; átlagos hossza 250–280 cm, átmérője legfeljebb 10 mm, a középső része lehet vastagított, a kötélvégek csomóban végződhetnek.
Karika: lapos vagy gömbölyű kéziszer, anyaga fa vagy műanyag, átmérője 80–90 cm, tömege legalább 300 gramm.
Labda: anyaga gumi vagy műanyag, átmérője 18–20 cm, súlya legalább 400 gramm.
Buzogány: üvegpalackhoz hasonló kéziszer. Anyaga fa vagy műanyag, hossza 40–50 cm, súlya legalább 150 gramm. A gyakorlatokat 2 buzogánnyal végzik. 1904-ben és 1932-ben az olimpián férfi tornászok versenyműsorában szerepelt buzogánygyakorlat.
Szalag: anyaga selyem vagy műszálkeverék; nyele fa, bambusz vagy műanyag. A szalag hossza 600 cm (100 cm visszahajtva a bothoz közelebb eső szalagvégnél), szélessége 4–6 cm, súlya legalább 35 gramm. A bot hossza 50–60 cm, vastagsága 10 mm.
Szabadgyakorlat: szer nélkül zenére végzett egyéni gyakorlat, amely járásokat, futásokat, ugrásokat, fordulatokat, forgásokat és egyensúlyi helyzeteket tartalmaz. A világbajnokságok műsorán csak 1963–1969 között szerepelt.
Zenekíséret: az egyéni és csapatgyakorlatokat zenekísérettel kell végrehajtani, lehet élő zene vagy gépzene; szólóhangszer vagy zenekar, sőt énekhang is megengedett.
